Erzsébetváros a főváros VII. kerülete, mely a tenger szintje felett 320 méterre emelkedik ki. A török hódoltság után szőlőskertek és tanyák uralták a területet, ami akkor még kívül esett Pest városán. Egyes szakemberek szerint 1332-ben említik először, akkor még Ebesfalva néven, hivatalos bejegyzés viszont csak 1415-ben készült először, amikor is Bethlen János a birtok felosztását kérte.
1468-tól kezdve Apaffi birtok lett Ebesfalva. Apaffi Mihály nemes szívéről volt ismeretes, aki Ebesfalvát a vendégszeretet otthonának nevezte. Ezzel magyarázható az is, miért települtek 1658-ban örmények Ebesfalvára. Majd 1758-ban az örmények meg is vásárolták Ebesfalvát örök áron, mivel az apaffiak birtoka a királyi kincstár birtokába került. Az örmények közigazgatási központtá fejlesztették, aztán 1786-ban meg is kapta II. József császártól a szabad királyi városi jogot.
Az 1873-as egyesítés után a Felső Külvárosként ismeretes Terézváros és Erzsébetváros együttese már túl nagy volt, ígyhát kettéosztották a Király utca mentén. A VI. kerület a Király utcától északra míg a VII. kerület attól délre jött létre. Ekkor már Erzsébetváros néven vált ki a terület Terézvárosból. Nevét 1882.február 7-én kapta I. Ferenc József feleségéről Sissiről elnevezve, amit a kerületi polgári kör kérvényezett még 1881 decemberében. Az elsőként létrejövő utcák, a Király és a Dob utcák voltak azok, melyek lendületet adtak a térségnek és további fejlődését meghatározták, egészen addig, míg ezt a szerepet át nem vette a Nagykörút, amit az 1870-es években építettek ki.
A híres Király utca nevét abból a fogadónévből (König von Engelland) kapta, mely a mai Deák tér területén állt. Nem ez volt a történelem során az egyetlen neve az utcának. Az 1740-es években a Károly körúttól a Jókai utcáig húzódó rész a Mittermayerischegasse nevet kapta, ami utcának a folytatása a Lövölde térig Lerchenfeldgasse néven volt ismeretes. 1786-tól Englischegasse, vagyis Angol utca néven, majd pár év múlva már Engelische König Gasse vagyis Angyali Király utca néven ismerték a pestiek.
1810-től Englischer König Gasse Angol király utcaként jegyezték, aztán 1820-tól Drei König Gasse Három király utcaként, ami a bécsi kongresszusra utalt. Ezt rövidítették le 1836-ban König Gassére, amit aztán 1874-ben magyarosítottak is Király utcára. A XIX. században kis boltokkal volt tele az utca, amik inkább az olcsó tömegárut kínálták.
A 19.század végére a Nagykörút és a Dózsa György út sakktáblás utcaszerkezetében gyorsan épültek fel egymás után a bérházak, ezért a kerület a főváros legsűrűbben lakott része lett. Ezt máig megtartotta, annak ellenére, hogy Budapest legkisebb kerülete, a maga 2 négyzetkilométeres területével.
A fejlődés és nyüzsgés az 1930-as években megtorpant, a diszkriminálás és zsidóellenesség miatt. A kerületben három zsinagóga van és tulajdonképpen a pesti zsidóság központja volt, ezért 1944-ben itt alakították ki a nagy gettót, ami a nem zsidók kitelepítésével járt. Ezért a háborút követő években Erzsébetváros alig lakott része lett a városnak. 2002-ben az UNESCO felvette a védett területek listájára, és meg is kezdődtek a városképi rehabilitációs munkálatok. A Gozsdu-udvar és a Király utca rendbe tétele után a befektetők és kereskedők, egy igazán lüktető kerületnek indították be Erzsébetvárost, ahol olyan aktív hazai és turisztikai élet folyik, mely Európában is ritkának mondható egy-egy kerületre nézve.
Műemlékkel és élettel teli ez a belvárosi kerület, ahol monumentálisként emelkedik a Ludwig Förster tervei alapján épült Dohány utcai zsinagóga, ami a világon a második legnagyobb, Európában pedig az amszterdami zsidó templommal együtt a legnagyobb zsinagóga. A turistacsalogató, vendéglátó egységek és programok mellett hívogató a Zsolnay burkolatú fasori református templom, a Continental Hotel és a Boscolo. A Continental területén a Hungária fürdő állt, míg a Boscolóban a New York Biztosítótársaság irodái működtek.
Erzsébetváros történelmi múltját felelevenítve újra a város lüktető, a lakosokat és turistákat aktívan kiszolgáló kerülete.
